Na, végre!

Több, mint két hónapig sikerült várnom az otthoni internetre, és most végre van!! Úgy érzem magam, mint amikor megtudtam, hogy utazhatok svédbe. Öröm és boldogság! :) Tehát most végre lesz/van időm írni a blogomat a kényelmes otthon melegéből.
És akkor bele is vágok, újra.

Szóval, több mint két hónapja tengetem itt napjaim. Nehéz pillanataim voltak a fogaim miatt, ami még mindig nincs rendben, de sokkal több fantasztikus élménnyel gazdagodtam.

Például ott volt Stockholm, és az on-arrival tréning. Ez vízválasztó volt számomra, mert ekkor ért véget az akkor már egy hónapja tartó remete életmódom. Szeptemberben nem igazán találkoztam emberekkel, s főleg nem korombeliekkel. Győzködtem is magam: „Viki, jó neked ez a magányos életmód, szükséged van rá, nem véletlenül esett így.” És egyéb okos önigazolások. :) De eljött október 4-e, amikor is nekivágtam Stockholmnak, busszal. A buszon megismerkedtem Damlával, a török lánnyal, Juliával, a némettel, és Antonioval, az olasszal. Ők Kalmárban élnek (kivéve Juliát, aki Högsby-ben, egy aprócska faluban, szintén nem messze tőlem), ami csak fél óra vonatútra van tőlem. Együtt érkeztünk meg Stockholmba, ahol rögtön sikerült is eltévedni. Nagy nehezen megtaláltuk a szállásunkat, ami nagyon a külvárosban volt. Az volt a szerencsénk, hogy heti bérletet vettünk, amit később visszafizetett az egyesületünk, így szabadon mozoghattunk. A tréningen 21-en voltunk, ami a legnagyobb létszámú csoport volt idén. A csapat jó volt nagyon! Összetétel: spanyol, francia, angol, lett, észt, török, olasz, kirgiz, orosz, német, szerb, osztrák, és magyar. Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy az egyik srác szerbiai magyar! Végre volt kivel beszélnem magyarul. :) Ráadásul Adolf nagyon jó fej, szóval öröm is volt MAGYARUL beszélni vele.

A tréning nem volt valami fenomenális, a feladatok unalmasak voltak, és nem is igazán segítettek abban, hogy könnyebben vegyem az itteni akadályokat. Volt viszont egy feladat, amit sosem felejtek el, mert a segítségével sikerült legyőznöm ( ha csak időlegesen is) a korlátaimat. Ez a „high rope challenge” nevű játék volt, amiben 7 méter magas, fákra erősített köteleken, drótokon mászkáltunk. Amikor megtudtam, hogy nekem oda fel kell mennem, az első gondolatom az volt, hogy 'én erre nem vagyok képes'. Féltem a magasságtól, és attól, hogy nem leszek képes bírni erővel. Aztán rájöttem, hogy ha nem próbálom meg, azzal csakis magamnak fogok csalódást okozni. És amúgy is több kötéllel leszünk kibiztosítva. Tehát felmentem. Három pálya volt. Az elsőnél volt egy segítő, aki ellenőrizte a biztosító köteleimet. A csávó tök úgy nézett ki, mint Eric Idle, a Monthy Phytonból, és ez kicsit elterelte a figyelmemet (Hisztérikus röhögés közepette, ezt közöltem is vele- csoda, hogy nem dobott le! :D). Eric :) megtanított esni (lógni a kötélen), amit először nem akartam. Ő viszont erősködött, hogy ha már egyszer leestem, később nem fogok félni. Nagy nehezen leestem, ami érdekes volt. Azt azért nem mondom, hogy utána nem féltem, de tényleg könnyebb volt. És végig mentem mind a három pályán. Egyszer ugyan leestem, de sikerült felállnom. A három pálya végén következett a legizgalmasabb rész, a lesiklás! Ez a rész olyan, mint a szigeten a sikló pálya a nagyszínpad mellett. Siklás közben nagyokat sikítottam az örömtől, mert olyan felszabadító volt, hogy sikerült végigmennem a pályán!

A tréning további része, mint mondtam kissé uncsi volt, de nem úgy az esték a többiekkel. Minden este bementünk a városba, egy pofa sörre. Itt iszonyú drága a sör, szóval csak módjával fogyasztottunk. Viszont sok kocsmajátékot megtanultam a mindig vidám spanyoloktól. Ezt majd be is mutatom otthon nektek, mert nagyon mulattatóak. :)

A kurzus 5 nap után véget ért, de a francia lány, Samantha, a spanyol fiú, Gonztalo, Julia, Damla és én maradtunk a hétvégére, három másik stockholmi önkéntesnél. Elmentünk a Skanzenba, ami hihetetlenül nagy, és rengeteg dolog van benne. Sajnos mi csak az állatokat tudtuk megnézni, és pár tipikus svéd házat, de így is megérte. Láttam jávorszarvast, medvét, farkast, rénszarvast és ROZSOMÁKOT! Mindig is szerettem volna, megnézni élőben ezt a kicsi fenevadat. :) Később ellátogattunk a Gamla Stan-ba is, ami nagyon szép.

Szombat este a vendéglátóink elvittek minket egy hamisítatlan svéd buliba. Mit is mondjak...a svédek szerintem nem tudnak 'jól' szórakozni. A bulihelyek hajnal 2-ig vannak nyitva, ami nagyon rossz dolog. Szegény svédeknek nagyon gyorsan kell berúgniuk, ami meg is látszik rajtuk....

Stockholm összegezve: új barátok, feltöltődés, új lehetőségek, és sok-sok nevetés. :)

Amióta visszajöttem, minden hétvégén találkoztam a többi önkéntessel, akik Kalmárban megyében laknak. Összesen 10-en vagyunk ebből a megyéből. Két lány Ölandon lakik, egy szigeten, egy francia srác pedig Oskarshamnban él.

Múlt héten én voltam Ölandon,egy házibuliban, előtte pedig a német srác, Falco, Antonio, illetve, a skót srác, Stephen látogattak meg engem. Vicces egy nap volt! Egész nap azzal cikiztek, hogy Emmaboda a semmi közepén van. Természetesen nincs igazuk. Ez egy nyüzsgő metropolisz. ;)

A munkáról is kellene ejtenem pár szót, igaz? Oké. Tehát dolgozom az ifi centerben hetente kétszer, amit nagyon szeretek. Pont a héten alkottam meg az általam vezényelendő kreatív foglalkozás tervét. A kisebbekkel fogok ékszereket, díszeket készíteni kidobandó anyagokból.

A nagyobbakkal is foglalkozom, velük inkább beszélgetek, vagy ping-pongozom.

A másik melóhelyem a second hand bolt, ahol tulajdonképpen újrahasznosítják az emberek megunt holmijait. Itt egyelőre a boltban segítek a cuccokat eladhatóvá tenni, de később foglalkozni fogok munkanélküliekkel is.

Tegnap úgy megörültem, mert megismerkedtem egy nővel, aki a second hand bolton belül foglalkozik alkoholistákkal, és tök jó fej! Festőművész , de mindenféle kreatív dologgal is foglalkozik. Jövő hétre kell alkotnom egy magyar zászlót, a kultúr-estre, Oskarshamnba, és segíteni fog megvarrni, sőt, azt mondta, hogy megtanít varrógéppel varrni! Úgy várom már!! :)

Mára ennyit, illetve amolyan Amelie csodálatos élete-szerűen megosztom még veletek, hogy mit szeretek és mit nem jelenleg Svédországban. Tehát:

Viktória szereti:

• a svéd, fából készült vajazókéseket, amik olyan gusztusosan merülnek el a puha vajban
• a svéd emberek kissé piszkos és szarkasztikus humorát
• hogy rájött, mégiscsak szereti a kaliforniai paprikát
• hogy talált új barátokat, s hogy némelyiknek (skót) nagyon hasonló a zenei ízlése

továbbá imád

• vizes úton biciklizni, s hallani a kerék, a vizes aszfalt és az őszi levelek együttes hangját
• a svéd vajat, ami olyan selymes és puha
• a svéd Marabou tejcsokit, ami úgy olvad el a szájában, mint az előbb említett csodálatos svéd vaj

Azonban Viktória nem szereti:

• a sós és egyben édes svéd cukorkákat, mert felfordul tőle a gyomra
• ha a svédek megkérdezik, hogy Magyarország Európában van-e

továbbá elszomorítja, hogy nem tud annyit beszélni a családjával, mint szeretne...

Puszi nektek! :)